Vendégségben az Ökotársulás Közösségnél

Magyari IldikóLeave a comment on Vendégségben az Ökotársulás Közösségnél

A Tudatos Vásárlók Egyesülete által szervezett, a közösségi mezőgazdálkodásról szóló négy részes képzéssorozat utolsó alkalmával az Ökotársulás Közösség vendégei voltunk.

2011-ben 55 család létrehozott egy saját, ökológiai mintagazdaságot, a palócföldi Nógrád megyében, Herencsényben. Az alapító közösség tagjai nagyvárosi családok voltak, akik közhasznú civil szervezetként működtek együtt. Kezdetben a tulajdonos családok között osztották el a terményeket, ám mára a klasszikus közösségi mezőgazdálkodás keretei között működik a gazdaság.

Képes beszámolónk:

Continue reading „Vendégségben az Ökotársulás Közösségnél” →

A közösségi mezőgazdálkodásról 2.

Magyari IldikóLeave a comment on A közösségi mezőgazdálkodásról 2.

Cikksorozatunk első részében a közösségi mezőgazdálkodás nemzetközi kialakulását tekintettük át röviden, most a hazai gazdaságokról lesz szó.

Magyarországon az első CSA 1998-ban Gödöllőn, az akkori Gödöllői Agrártudományi Egyetem (ma Szent István Egyetem) Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének támogatásával indult, 1999-2006-ig a Nyitott Kert Alapítvány működtette, egy átszervezés nyomán a klasszikus részes rendszerről átállt megrendeléses kiszállítóvá.

Az elsők közé tartozik a Bioéléskamra, a Bionium, a Magyar Ökotársulás és az Eleven Föld Szövetkezet.

A Tudatos Vásárlók Egyesülete volt az, amely felkarolta és máig képviseli a közösségi mezőgazdálkodás alapelveit és rendszerét – az ő szervezésükben 2011-ben Magyarországra látogató francia AMAP -os gazdákkal való találkozás hatására elkezdett nőni a közösségi alapon szerveződő gazdaságok száma (Évkerék Ökotanya, Háromkaptár Biokert, Szigetmonostori Biokert, stb.)

A kezdetben csak zöldségeket kínáló gazdaságok mellett mára már működik húsos és tojásos részes rendszer (Táncoskert Biogazdaság) és a zöldségek mellett esetenként feldolgozott termékeket, sajtokat, szörpöket, lekvárokat kínáló gazdaság (MagosVölgy Ökológiai Gazdaság) is.

A közösségi mezőgazdálkodás, mint termelési és értékesítési szemlélet elterjedésével – mind a gazdálkodói, mind a fogyasztói oldalon – néhány éven belül megsokszorozódhat a friss, idényjellegű (bio)terményeket előállító gazdaságok száma.

A jelenleg működő közösségi gazdaságok listáját – sok egyéb hasznos információval együtt – a Tudatos Vásárlók Egyesületénél találjátok: itt

A sorozat következő részében a közösség által támogatott mezőgazdaság formáit ismertetjük.

A közösségi mezőgazdálkodásról 1.

Magyari IldikóLeave a comment on A közösségi mezőgazdálkodásról 1.

Mit is jelent pontosan ez a kifejezés?
A közösségi mezőgazdálkodás egy olyan gazdálkodási forma, amely a gazda és a fogyasztó szoros együttműködésén és partnerségén alapul. A gyakorlatban ez egy termelő gazda és az általa előállított termények fogyasztóinak közösségét jelenti.

Az elkövetkező cikksorozatban a közösségi mezőgazdálkodást járjuk körül.
Az első részben a közösségi mezőgazdaság kialakulásának rövid történetét ismerjük meg.

Az 1960-as években az import élelmiszerek miatti aggodalmuk és az egyre iparosodó élelmiszer-előállítás és -értékesítés elleni válaszlépésként japán háziasszonyok összefogásaként létrejött a „Teikei”, aminek jelentése: a gazda arcával jelölt élelmiszer. Az egészséges és megbízható élelmiszerforrásokat felkutató asszonyok szövetkezetekbe tömörültek és együtt szerezték be a terményeket olyan gazdáktól, akiket ismertek.

Európában a túlzottan technológiafüggő agrár-ipar problémáira az 1920 évek óta keresnek megoldást, ekkor jelentek meg a különféle ökológiai mozgalmak. Az egyik ilyen irányzat az osztrák filozófus, Rudolf Steiner elképzelései szerint elindult biodinamikus gazdálkodás, amely egyik alapját képezi a társulásos gazdaságoknak. Az első európai közösségi mezőgazdálkodási társulások Svájcban (Les Jardins de Cocagne) és Németországban (Buschberghof) az 1970-80-as években jöttek létre.

Az 1970-es években a dél-amerikai szövetkezetek majd az 1980-as évek végére az USA-ban megjelenő közösségi támogatással működő gazdaságok a tengerentúli példák, mára többezer ilyen – méretükben és formájukban változatos – gazdaságban termelnek sikeresen. Az angol CSA – Community Supported Agriculture (közösség által támogatott mezőgazdálkodás) kifejezés is feltehetőleg itt született.

Az európai modellek közül a legkiforrottabb a francia. Az amerikai CSA-k mintájára szerveződő mozgalom az AMAP – Association pour le Maintien d’une Agriculture Paysanne (Szövetség a Paraszti Mezőgazdaság Fenntartásáért). Céljuk, hogy a Franciaországban erős hagyománnyal rendelkező kis családi parasztgazdaságok fennmaradjanak. Az AMAP rendszer a 2001-ben aláírt Charta szabályrendszerén alapul, amely lefekteti a működésük etikai és termelési alapelveit.

A sikeres modell egyre több európai országban talált követőre (Anglia, Hollandia, Románia, Belgium, Portugália), a magyarországi közösségi rendszerek kialakulását a következő részben nézzük át.