Folytatjuk cikksorozatunkat a közösségi mezőgazdálkodás rendszerének bemutatásáról – most a terményeket vesszük górcső alá:
Mit kapunk a gazdáktól, mi kerül az asztalunkra?
A rövid válasz az, hogy ami éppen a gazdaságban terem. Ennél persze egy kicsit bonyolultabb a kérdés: a gazda és a tagok által aláírt – egy későbbi cikkben részletesen bemutatásra kerülő – megállapodásban többek között rögzítésre kerül, hogy a gazda legjobb tudása alapján termelve látja el a közösséget. Meghatározott mennyiségű terményt meghatározott rendszerességgel juttat el a tagokhoz.
Nagy a gazda felelőssége, hiszen ő egy közösség családjainak folyamatos ellátására vállalkozik. Ennek érdekében a szezonális adottságokat és a termények sokféleségét figyelembe véve alaposan megtervezi az évet: mindig legyen kiegyensúlyozott és kielégítő kínálat. A tervezés során figyelembe veszi az ültetést, vetést és a betakarítást, a gondosan megtervezett időzítés az alapja annak, hogy mindig friss áru kerüljön a dobozba.
A gazdag és egyenletes kínálat biztosítása feltételezi mind a váratlan események (esőzés, fagy, jég) okozta problémák rugalmas és kreatív megoldását, mind a többlet kezelését (például a termények feldolgozásával és a szűkösebb késő őszi, téli hónapokon történő átadásával).
A közösségi mezőgazdálkodásban résztvevő gazdák mind elkötelezettek a környezetkímélő technológiák iránt, céljuk a fenntartható élelmiszertermelés és -fogyasztás alapelveinek betartása.
Bio, öko, organikus?
Bio, öko, organikus, permakultúrás, biodinamikus – naponta találkozhatunk ezekkel a kifejezésekkel, járjunk egy kicsit a végére, mi mit jelent.
A biológiai (bio), ökológiai (öko) gazdálkodás olyan gazdálkodási forma, amely szerves trágyázáson, biológiai növényvédelmen és természetes biológiai ciklusokon alapul – azaz semmiféle műtrágyát és szintetikus, toxikus anyagot nem alkalmaz. Az organikus gazdálkodás ennél még annyival több, hogy a gazdaság egy teljes ökológiai egységet képez, ahol figyelembe veszik a növényi együttélés szabályait, a gazdálkodás minden lépése ökológiailag optimális, a hulladék hasznosítástól a termények feldolgozásán és tárolásán át egészen a közlekedésig.
Különböző nyelvterületeken különböző elnevezések terjedtek el, ezek napjainkban már mind védett fogalmak. A mezőgazdasági termékeket, a belőlük készült élelmiszereket és takarmányokat csak akkor szabad ökológiai (biológiai, bio, öko, organikus) jelöléssel forgalmazni, ha a rájuk vonatkozó közösségi és hazai jogszabályok betartása mellett, az állam hatósági kontrollja alatt működő ellenőrzési rendszerben állították elő, és rendelkeznek ezekről igazolással, tanúsítvánnyal.
Hazánkban két tanúsító szervezet ellenőrzése alatt tevékenykedhetnek a biogazdálkodást folytatni kívánó gazdálkodók:
A permakultúra kifejezés a „permanent agriculture”, vagyis állandó mezőgazdaság szavakból származik. „A permakultúra olyan mezőgazdasági termelő rendszerek tervezése, és működtetése, amelyek rendelkeznek a természetes ökoszisztémák változatosságával, stabilitásával és rugalmasságával. Az emberi közösségek és a természetes táj olyan integrációja, mely lakóinak biztosítani tudja az élelmet, energiát, lakást és egyéb anyagi, és nem anyagi szükségleteit.” (Bill Mollison)
1924-ben Rudolf Steiner filozófus-tudós előadásai és úttörő antropozófiai elképzelései alapján számos gyakorlatot dolgoztak ki, melyeket az élet különböző területein alkalmaznak – a mezőgazdaság területén ez a biodinamikus gazdálkodás. A biodinamizmus, a bios és a dinamika az élet és a mozgás szavakból áll, és maga a gazdálkodás is a változások, ritmusok és ciklusok követésén alapul. A gazdaságot, mint organizmust szemléli és figyelembe veszi a táj alkotóelemeit és összefüggéseit. Ezekhez a ritmusokhoz (az év körforgása, a nap és a hold ritmusa) igazodik a vetési naptár is, mely egy hangsúlyos eleme ennek a gazdálkodási formának. Egy új dimenzió bevezetésével a holisztikus megközelítési mód által, figyelembe veszi a kozmikus erőket melyek hatással vannak a talajra és az élőlényekre egyaránt.